Database

Tihámer Gyarmathy

Tihámer Gyarmathy

Born March 8 1915, Pécs
Died January 9 2005, Budapest

Magyar festő, grafikus, fotogram- és térplasztikaművész. A második világháború utáni absztrakció képviselője és propagátora, az Európai Iskola és az Elvont Művészek Magyarországi Csoportja, valamint a Galéria a 4 Világtájhoz tagja. A kiemelkedő koloristaként ismert, a lírai absztrakció és geometrikus szerkesztés kettőssége, valamint az absztrakt szürrealizmus jegyében alkotó művész munkáiban a kozmikus-természettudományos világkép építésére tett kísérletek, a variációk, motívumsorozatok, az ismétlődő szín-és formarend és a kinetikai hatások meghatározók. Elméleti írásai is ismertek. A „fordulat éve” után az absztrakt művészetet tiltó hivatalos művészetpolitikával szembehelyezkedve belső emigrációba vonult, és a hatvanas évek elejéig jószerével nem vett részt a hivatalos művészeti életben, bár polgári foglalkozása mellett folyamatosan alkotott. A hatvanas évek elejétől kezdve művészete először külföldön, majd Magyarországon is folyamatosan újra nyilvánossághoz jutott, a klasszikus avantgárd legjelentősebb képviselői között szerepelve gyakorolt jelentős hatást a fiatal művészek generációira.
(Katalin Balázs)


painting, experimental movies, photograms, avant-garde, abstract art, nonfigurative art, graphics, Not in map

1920

Gyarmathy Gábor Jenő rajzóráit látogatta a pécsi középiskolában, aki már fiatal korában hatással volt a művészeti elképzeléseire. Gábor többször utazott Nyugat-Európában, követte a nemzetközi kortárs művészetet és a pécsi származású, a Bauhaushoz kötődő művészekkel (Breuer Marcel, Stefán Henrik, Forbát Alfréd, Weininger Andor, Molnár Farkas) pedig kapcsolatban volt.

1929

Gyarmathy látogatni kezdte Gebauer Ernő és Martyn Ferenc , az Abstraction-Créationhoz csatlakozott absztrakt művész rajziskoláját.

1932

Gyarmathy kiállított a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága Pécsi Vigadóban rendezett jubileumi kiállításán. Megnyerte a Müller-gyár plakát- és reklámgrafikai pályázatát is.

1933

Gyarmathy kiállított a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága Pécsi Vigadóban rendezett tehetségkutató kiállításán. Ebben az évben kezdte el a Képzőművészeti Főiskolát is Budapesten (1937-ig látogatta az intézményt). Mestere a nyitott szellemiségű, sokat utazó Vaszary János volt. Vaszarynak a Főiskoláról való eltávolítása után Kandó László volt a mestere, akinek felfogása nagyon távolt állt a fiatal művésztől. A Főiskolán töltött évek alatt megismerkedett Tóth Menyhérttel és barátságot kötött Cserepes Istvánnal, akinek a révén találkozott a baloldali, szociálisan érzékeny és kortársaira nagy hatást gyakorló Derkovits Gyula művészetével. Gyarmathy több korai műve tükrözi Derkovits kompozícióinak és koloritjának hatását, mint a Bányászanya és az Anya a hídon (1935). A művészetben tükröződő koherens világkép jelentősége is ekkor válik meggyőződésévé. Gyarmathy ismerte a poszt-Nagybánya stílusként ismert posztimpresszionizmust és a Római Iskola Novecentóval rokonságot mutató klasszicizálását is.

1937

Tanulmányút Olaszországban, Franciaországban, Németországban és Svájcban. Olaszországban elsősorban a reneszánsz művészet emlékeit tanulmányozta. A perspektíva tanulmányozása kulcsfontosságú lett térfelfogásában, és az euklidészi geometrián túlra, a tér megváltoztatásának lehetőségeihez vezette. A több enyészpont felállítása képein az új valóságtudat érdekében erre a felfedezésre vezethető vissza. Olaszországban ismerkedett meg alaposan Paul Klee és Fernand H. Léger művészetével. Zürichben Hans Arppal, Párizsban Andre Bretonnal és István (Étienne) Beöthyvel találkozott. Meglátogatta Mondrian műtermét, és Matisse és Picasso művészetét tanulmányozta. Svájci tartózkodása során a zürichi világkiállítás egyik pavilonján dolgozott, és Max Billel találkozott. Kiállított Zürichben és Párizsban. Magyarországra való visszatérésekor elvitte Max Bill levelét és műveinek új mappáját a svájci művész régi ismerősének, Kállai Ernőnek, a korszak kiváló, nemzetközi ismertségnek örvendő kritikusának, szervezőjének, az avantgárd művészet propagátorának, a bauhaus egykori szerkesztőjének. Együttműködésük, barátságuk Kállai haláláig szoros és gyümölcsöző maradt, Kállai gondolatai a fiatal festő számára pályája egésze idején szellemi-elméleti referenciát jelentettek. Kállai révén ismerkedett meg az avantgárd festő és költő, folyóirat-szerkesztő és páratlan szervezőmunkát végző Kassák Lajossal. Gyarmathy ismeretséget kötött a legjelesebb avantgárd művészekkel, Korniss Dezsővel, Vajda Lajossal és Ámos Imrével is.

1940

Egyik elemzője, Aszalós Endre szerint Gyarmathy művei a negyvenes években a természethez való viszonyuk alapján határozhatóak meg. Az első csoportba tartozó művek közvetlen kapcsolatot mutatnak a természeti motívumokkal, a második csoportba tartozó műveiben ezek csupán utalásokra redukálódnak (Gyümölcsök, 1941). A harmadik csoport alkotásain ezek az elemek jellé absztrahálódnak. A negyvenes évek elejéről a fennmaradt anyagban a figurális művek között három nonfiguratív alkotást találunk (Kompozíció, 1940

1944

Bombatámadás érte műtermét. Számos műve, különösen a negyvenes évek első feléből, elpusztult.

1945

Október 13-án értelmiségiek és művészek (Gegesi Kiss Pál, Mezei Árpád, Pán Imre, Kassák Lajos, Kállai Ernő) megalapították az Európai Iskolát Budapesten, amelynek Gyarmathy is tagja lett. A csoport a háború utáni újjáépítés optimista atmoszférájában született, célja az avantgárd újraszervezése, az „európai szellem” nevében a progresszív kultúra és művészet felvirágoztatása volt. Szemléletüket a tudományköziség határozta meg, egyaránt érdeklődtek a természettudományok, orvostudomány, filozófia, pszichológia, irodalom, nevelés iránt. Rendszeresen tartottak vitákat, találkozókat, előadásokat. Az előadók, a folyamatosan bővülő tagság körében találjuk, többek között, az író Szentkuthy Miklóst és az író-filozófus, könyvtáros Hamvas Bélát is. A képzőművészet szempontjából az avantgárd hagyományon belül az 1941-ben elhunyt Vajda Lajos és kortársa, Korniss Dezső által kidolgozott és sugallt „konstruktív szürrealizmus” bizonyult fő forrásnak, de alapvetően a pluralizmus jellemezte a csoportot. Gyarmathy 1945-ben aktív szervezői szerepet vállalt a Pécsi Munkás Kultúrszövetség tevékenységében is (megalapításáról Gyarmathy számol be a Dunántúli Népszavában, 1945. szeptember 13.). Művészetében az absztrakt természettudományos-egyetemes világkép megalkotásával foglalkozott, amely egyre kizárólagosabbá vált a következő évtizedekben. Gondolkodása előterébe a világegyetem hármas felosztása, a mikro-, makro és középső világ került. Műveiben már ebben az időszakban megjelent az ötvenes évek végétől-hatvanas évek elejétől meghatározóvá váló, az íves, összefonódó organikus formák között megjelenő rácsszerkezet, amely a kozmosz geometrikus rendbe szerkesztésének igényével lép fel: Gyarmathy felfogásában a horizontálisok és vertikálisok az embert és a képet koordináló rendszerként jelennek meg a képeken. A szemléletek (vízió szemben a rációval, szürrealizmus szemben az absztrakcióval) kettőssége, az elvont ábrázolás a színek és struktúrák érzékiségével együtt, az érzelem által dominált szerkesztés, indirekt geometria meghatározó marad a művész életművében, sokszor problémássá téve a pálya korszakolását. A negyedik dimenzió, az idő problémája, valamint a kinetikus hatások iránti érzékenység, ami a későbbi pályaszakaszokon nagy jelentőségűvé vált munkáiban, már a negyvenes években megjelenik a gondolkodásában.

Muzeum umění Olomouc 2011-2024